Interjú

Tomcsik Nórával, a klasszikus irodalom koronázatlan királynőjével, készített interjú

Elsősorban gratulálni szeretnék, hogy felvettek az orosz nyelvszakra. A hamarosan megjelenő regényed is Oroszországban játszódik. Honnan jött az oroszok iránti érdeklődésed? Miért pont ezt a nyelvet választottad?

Vaszilij Blazsenyij

Köszönöm szépen.
Ennek nincs igazán konkrét oka. Gyerekkorom óta megmagyarázhatatlanul vonz Oroszország. Egyszer láttam egy fotót a híres moszkvai székesegyházról (Vaszilij Blazsenyij), és beleszerettem, eldöntöttem, hogy egyszer a valóságban is megcsodálom. A nagyszüleimnél pedig volt egy matrjoska baba, amit a nagypapám a Szovjetunióból hozott. Odavoltam érte, rengeteget játszottam vele. Ma a könyvespolcomat díszíti, igazán öreg és számomra nagyon értékes darab.
Sok ilyen apróság erősítette bennem az érdeklődést az oroszok iránt. Egy időben tanultam is a nyelvet, bár akkor nem jutottam vele messzire. Tavaly, amikor belekezdtem A nyírfák csendje megírásába, újra magával ragadott az orosz világ iránti rajongás, amit csak tetézett, hogy elkezdtem falni az orosz klasszikusokat.

Nem csak az orosz nyelv iránt érdeklődsz. Úgy tudom, tanulsz németül és japánul is. Esetleg a későbbiekben tervezel idegen nyelven publikálni?

Németül tizenhárom éven keresztül tanultam, és közel 7 hónapot éltem is Ausztriában, ami életem egyik legfárasztóbb, de egyben a legemlékezetesebb időszaka is volt.
A japánt idén kezdtem el. Korábban nem érdekelt különösebben, de nemrégiben magával rántott a japán kultúra, és végül odáig jutottam, hogy meg akarom tanulni a nyelvet. Nagyon különleges, és számomra hatalmas élmény, ahogy egyre jobban kiigazodom a bonyolult írásjelek közt. Egy egészen más világ tárult fel előttem.
De beszélek angolul és franciául is. Talán az utóbbiból a legerősebb a nyelvtudásom. Most pedig jön az orosz.
Publikálni egyelőre nem tervezek, mert bár szóban három nyelven egészen jól elbeszélgetek, de az írásbeli részekkel vannak gondjaim. Az orosszal talán ez változni fog. A nagy álmom az, hogy műfordító váljon belőlem.

Az eddigi összes könyvedben érezhető az alapos háttérmunka. Tudomásom szerint, ha megoldható szeretsz olyan a helyszínekre elutazni, ahol a szereplőid is megfordultak. Most is tervezel ilyen jellegű utazást A nyírfák csendje c. regényeddel kapcsolatban? Kérlek, mesélj bővebben a jelenleg folyó háttérmunkádról.

>>Szeretném megjegyezni, hogy július 31-én többek között itt a blogomon borítóleleplezés várható a délutáni órákban, szóval érdemes lesz figyelni vagy akár feliratkozni, hogy biztosan ne maradjatok róla.<<

Terveztem, azonban a járványhelyzet sajnos nem tette lehetővé, de majd, ha a pandémiát végleg magunk mögött hagyjuk, biztosan meglátogatom Szentpétervárat és Moszkvát. Egy nagyon régi álmom válna ezzel valóra.
A kutatómunka mindig az egyik legizgalmasabb része az írásnak. Általában már hónapokkal azelőtt elkezdek olvasni, filmeket nézni az adott témában, hogy nekivágnék az írásnak, és egészen a tördelésig folytatom a kutatást. Sose tudhatom mikor bukkanok valami lényeges apróságra. így nálam általában egy könyv elkészülte nagyjából két évbe is beletelik, főleg mert hajlamos vagyok 3-4 alkalommal is átírni a kéziratot, sőt!
A kutatáshoz leginkább dokumentumfilmeket nézek, szeretem a memoárokat, különféle tényfeltáró írásokat és persze a szépirodalmi műveket. A lexikális tartalmú, száraz szakkönyveket viszont kerülöm. Néha pedig egészen más módon szerzek ismereteket. Egyszer elmentem lőni, hogy tudjam, milyen érzés, de ugyanilyen indítattásból kóstoltam már meg ételeket, italokat, sőt, a cigarettát is kipróbáltam egyszer. Mindig lesem a lehetőséget, az olyan élményeket, amikből meríthetek, tapasztalatot szerezhetek. S mint utaltál rá, megesett, hogy ellátogattam egy helyszínre. Nincs is fantasztikusabb, mint bejárni, a történetem helyszíneit. Csodás, bensőséges élmény volt, amikor nyár végén, este ott ültem a müncheni székesegyház lépcsőin, épp úgy és akkor, mint a Tél Berlinben egyik főszereplője. Az ilyen pillanatokban igazán érzem, hogy eggyé válok a történetemmel.
A nyírfák csendje az Orosz Forradalom idején játszódik, és viszonylag kevés forrás akadt a témában, de amiket találtam elég jók és informatívak voltak ahhoz, hogy megszülethessen a könyv. Azt viszont ki kell emelnem, hogy soha nem törekszem a százszázalékos történelmi hűségre. Eleve ez lehetetlen is volna, másrészt ezek mégiscsak szépirodalmi művek. Igyekszem minél hitelesebb lenni, de megengedem magamnak a megfelelő mértékű írói szabadságot.

Miért pont a nyírfa és a harmonika a jelképei az új regényednek? Esetleg te is játszol ezen a hangszeren?

Ugyanazt mondhatom, mint Oroszország esetében. A nyírfa a kedvenc fám, a harmonika az egyik kedvenc hangszerem, ráadásul mindegyik szerves része az orosz világnak. A regény főszereplője játszik harmonikán, és ez végig hangsúlyos a cselekményben. Ő egy kamasz fiú, egy nagyon jó, nagyon tiszta gyermek, csodálatos tehetséggel. A nyírfák számomra és más források szerint is az ártatlanság, a tisztaság és a bánat szimbólumai. Tökéletes jelképei a főhősöm lelkének.

Ősztől podcastek várhatóak tőled. Milyen témában tervezel beszélgetéseket indítani? Hol lehet őket, majd meghallgatni?

Nagyon remélem, hogy az időm és lehetőségeim engedik majd, hogy végre belevágjak ebbe a projektbe, mert hónapok óta tervezgetem.
Alapvetően a klasszikus irodalom áll majd a középpontban, esetleg olyan kortárs alkotások, amik meghatározóak voltak számomra. Terveim szerint háromféle blokk készül majd, egy beszélgetős, ahová vendégeket hívnék, és velük tárgyalnánk ki egy-egy meghatározó darabjait adott életműnek, emellett lesznek olyanok, ahol én beszélek majd könyvekről, végül pedig szeretnék egy rövidebb blokkot, ahol az írás lesz a középpontban. Ha minden jól megy, havi egy adás lesz, amiket spotify-on és youtube-on biztosan el lehet majd érni, és más platformon is, amennyiben technikai képességeim engedik.

Személyes beszélgetésünk során említetted, hogy a Színes tintákról álmodom nevezetű blogodon orosz projektbe szeretnél belefogni. Miről olvashatnak majd az olvasók? Esetleg történelmi témájú posztokra lehet számítani? Lesz köze a podcastekhez?

Ebben a projektemben főként az orosz irodalmon van a hangsúly, de mellette szó lesz mindenről, ami orosz (történelem, kultúra, akár gasztronómia is). Bár már született néhány bejegyzés, azt hiszem, most az egyetem kezdetével fog igazán beindulni ez a sorozat, és igen a podcastben is helyet fog kapni.

A klasszikus irodalom iránti szerelmed honnan jött? Azt már tudjuk, hogy nagyon szereted Kosztolányi Dezső alkotásait. Van másik olyan alkotó, akinek a munkássága ennyire nagy hatással volt rád?

Gyerekkorom óta leginkább klasszikusokat olvasok. A Harry Pottert leszámítva nekem teljesen kimaradtak a YA műfajú és hasonló regények annak idején, és most is nagyon ritkán olvasok hasonlókat. Nem volt ebben semmi szándékos, így alakult, de nem bánom. Szerintem, ha az ember egyszer igazán rákap a klasszikus irodalomra, onnantól kezdve mindig szüksége lesz rá; a mélységére, a nyelvezetre stb. stb. A podcasttel is az a célom, hogy bemutassam, milyen nagyszerű művek vannak, amiket nem merünk elolvasni, mert unalmasnak véljük őket, vagy épp kötelező olvasmányként elriasztottak tőlük.
Kosztolányi Dezső munkássága és személye nagyon fontos számomra, szeretem az írásait, azt ahogy hozzáállt az írói hivatáshoz, a magyar nyelvhez. Mindig tanulok tőle valamit. Rajta kívül nagyon inspirál Ernest Hemingway és Erich Maria Remarque is, de szeretem Puskint, Oscar Wilde-ot, Karinthy Frigyest, és nagy Shakespeare rajongó vagyok.

Az olvasók figyelmébe ajánlom, hogy augusztus 28-án a Café Zsivágóban találkozhatnak veled. Ugyanis az Altair Társulat szervezésében Czető Roland fog felolvasni a Tél Berlinben c. regényedből. Milyen érzés volt, amikor a társulat felkért erre a szerzői estre? Készülsz valamivel az odaérkező rajongóid számára? Én tutira ott leszek és viszem magammal a már megszerzett könyveimet, hogy dedikáld őket.

Boldog voltam, amikor felkértek. A járvány és a külföldön töltött hónapjaim miatt régen nem volt lehetőségem találkozni az olvasókkal. Már nagyon hiányzott. Íróként rengeteget számítanak ezek a személyes pillanatok, ezekből tudunk meríteni. Szóval örömmel és izgatottan várom. Az pedig, hogy Roland elvállalta a felolvasást, hatalmas megtiszteltetés. Régóta ismerem és szeretem a munkásságát.
Könyveket biztosan viszek a helyszínre, lesz majd lehetőség kérdezni, és remélem a résztvevők is élvezik majd a felolvasást. Ha pedig valaki a programon kívül is kedvet érezne egy kis beszélgetésre, egy finom tea mellett arra is sort keríthetünk. 🙂

Köszönöm, hogy időt szakítottál az interjúra! Remélem, még rengeteg könyvet fogsz alkotni az olvasók számára. Hiszen már most a klasszikusok között a helyed.

Kedvezményesen megtudjátok vásárolni Tomcsik Nóra összes könyvét a shop.konyvmogul.hu webshopban, ha használjátok a KMKITTI05 kuponkódot, amely a vásárlás végösszegéből további 5% kedvezményre jogosít.

Aki esetleg az augusztus 28-i programon nem tud részt venni, az a szept. 2-5 között megrendezésre kerülő 92. Ünnepi Könyvhéten is találkozhat személyesen Tomcsik Nóra írónővel (Budapest, Vörösmarty tér Deák Ferenc utca találkozása  – Imádom a könyveket stand).

Tomcsik Nórával, a klasszikus irodalom koronázatlan királynőjével, készített interjú” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s