Ajánlók

L. J. Wesley : Brooke – A testem a börtönöm

L.J. Wesley: Brooke – A testem a börtönöm

L.J. Wesley – A testem a börtönöm


 Ez a legelső könyv amit a shop.konyvmogul.hu-val való együttműködés keretében a kezemben foghattam. Szerencsére, jól választottam ki az első áldozatomat.

Miután megtörtént az a bizonyos telefonhívás, amely elindította az egész folyamatot, napokig eufórikus állapotban voltam. Kérdezz meg bárkit a környezetemben, le se lehetett lőni, annyira boldog voltam. Ez az érzés csak még jobban fokozódott, amikor a futár megérkezett a kis csomagommal.

Meg akartam várni, amíg hazaérek és nyugodt körülmények között kibonthatom, de nem bírtam magammal. Muszáj voltam a munkahelyemen neki esni. Kedves írónktól nem csak a könyvet kaptam személyre szólóan dedikálva (előző napokban készített is magáról képet, ahogyan dedikálja a könyvét, amivel csak fokozták az izgalmamat, hogy hátha enyém az a könyv – és az volt), hanem tetoválást, könyvjelzőt és ajakbalzsamot is. Természetesen az összeset még aznap felavattam. Az ajakbalzsam azóta is a táskám alap darabja.

Mielőtt a könyvet mutatnám be neked, Kedves Olvasóm, első sorban fontosnak tartom, hogy magát az írót is megemlítsem. L.J. Wesley-vel az első „Író-Blogger-Olvasó” találkozón volt szerencsém megismerkedni (az „Imádom a Könyveket” Irodalmi Közösség szervezésében), ahol pár percig faggathattam őt akkori könyvéről (Egy űrállomás-takarító naplója). A találkozó végén az írók egy-egy könyvüket felajánlották a programon részt vevő olvasóknak és bloggereknek. Ha őszinte akarok lenni álmomban se mertem volna arra gondolni, hogy azok között leszek, akik könyvvel a kezükben térnek haza. Azonban tévedtem, mert nem csak eggyel, hanem néggyel gazdagodtam. De erről majd egy másik bejegyzésben mesélek neked. A négy könyv között ott csücsült a fentebb említett ifjúsági regény is. Már az első sorától imádtam és elég hamar felfaltam az összes oldalát. Szívből ajánlom. Minden olyan embernek el kell olvasnia, aki szereti a fordulatos és akciókban gazdag sci-fi regényeket. Viszont felhívnám a figyelmed arra, hogy az író szereti azokat a karaktereket elvenni tőlünk, akiket megkedvelünk. Ez a védjegyévé is vált, hiszen a Hetedhét birodalom című fantasy regényében és a Brooke – A testem a börtönöm című new adult történetében is sikeresen alkalmazta ezt. Köszi L.J. Wesley! Bár tudtam, hogy megteszi ezt a saját szereplőivel, én mégis minden újabb könyvnél reménykedtem benne, hogy „nem, most nem fogod megölni őt.” De mégis megtette.

Egy kis érdekesség még a szerzőtől: Amikor az “Egy űrállomás-takarító naplóját” szerette volna folytatni, totálisan elakadt vele. Más nem lévén, hogy kirántsa magát az írói válságból, elkezdett csak írni és írni. Bízva abban, hogy segít magán egy kis írás gyakorlattal. Még szerencse, hogy elakadt, (már bocsánat)! Mert ezzel a “pihenésével” megszületett sokunk kedvence, Brooke története.

Főszereplőnk egy súlyos baleset után kómába kerül. Miközben a többi szereplőnek fogalma sincsen róla, hogy ő ébren van látogatásuk ideje alatt elmesélik aktuális örömüket és fájdalmukat. Ezáltal megismerkedhetünk a családjával és az ő történetükkel. Az író, L.J. Wesley, naplóregényében tökéletesen megoldotta a kómában fekvő Brooke és látogatói között a párbeszédet. Néhol a tragédiát megfűszerezte egy kis humorral. Ahogyan fokozatosan felépül egyre több emléke tér vissza, amikre túlságosan nem büszke. A szerző újabb hullámvasútra ülteti fel az olvasót a főszereplő személyiség fejlődésével. Sikeresen elérte nálam, hogy hol megcsapkodtam volna Brooke-t, hol magamhoz öleltem volna. A karakterek közül legjobban az édesapját loptam a szívembe. Számomra ő volt az egyik kulcsfontosságú személy a regényben. Bár a doktort is szívesen megismertem volna… 😉

Vannak olyan monumentumok a regényekben, amelyek egyszerűen magukhoz láncolnak. Amikor azt érzed, mintha csak a te érzéseidet írta volna le az író.

Nekem ez volt az a bizonyos rész:

„Nem tudtam levenni a szemem a nevelőnő mellett sétáló kislányomról. Még a lámpafénye is szebbnek tűnt, ahogyan megcsillant hosszú, fekete haján.”

A kis húgom miatt ejtett rabul a könyvben ez a pillanat, mivel hasonlóan érzek én is iránta. Kicsit szkeptikusok is lehetünk magával a történettel kapcsolatban, míg végig nem olvassuk a könyvet. Egy kómában fekvő nő történetéből vajon mit lehet kihozni? Mitől lenne érdekes egy kórházi ágyon fekvő ember élete? Egyáltalán hogy lehetne ezt életnek nevezni? Azonban ezeket a kérdéseket L.J. Wesley-nek nagyszerűen sikerült megválaszolnia. Nemcsak fordulatokkal teli, hanem földhöz vág, majd a magasba emel. Persze kis túlzással mondhatni, hogy mindezt fejezetenként váltogatva. Ha érzékenyebb lelked van, mint nekem, garantált a sírás. Így egy csomag zsebkendőt készíts be magad mellé.

A könyv sajátossága még, hogy az egyszerű, mindennapi életet mutatja be. Miután az ember maga lett saját börtöne, egyetlen lehetőségként önvizsgálatot tud tartani a maradék emlékei segítségével. Számomra a történet mondandója, üzenete a legjobbkor jött. Pont most kellett ez nekem, neked vagy akárkinek. Hiszen az utóbbi pár hónap leforgása alatt a világunk hatalmasat fordult és mi is időt kaptunk, hogy rendet tegyünk magunkban, majd a környezetünkben is.

“Egyikünk sem csak jó vagy csak rossz. Mindnyájunkban ott lapulnak ezek a tulajdonságok, és csak rajtunk múlik, hogy felismerjük-e a hibáinkat, hogy aztán azon dolgozzunk, hogy jobb emberré váljunk.” (151. old.)

Példaértékű és motiváló a főszereplőnk törekvése, küzdelme önmagával szemben. Tetszett, hogy a karakterek hétköznapi emberek, mindenkinek meg volt a maga keresztje, ami így még valóságosabbá tette az egészet.

Azonban ne gondoljátok, hogy minden hibátlan lett volna az olvasottakból. A szereplők kinézetéről való leírásokat keveselltem. Persze így is tökéletesen láttam mindenkit magam előtt, hiszen L.J. Wesley ezzel nagyobb teret adott nekünk a szabad képzelgésre.

Ezen könyvajánló végére érve fontosnak tartom megemlíteni: hiszek abban, hogy minden egyes könyv elolvasásával nem csak egy újabb életet élhettünk meg, hanem hozzánk tesz valami megfoghatatlant.

Természetesen már az egész családom sorban áll, hogy elolvashassák ők is a könyvet.

Olvassátok el ezt a könyvet, ha kell egy kis löket a szürke hétköznapokban. Ha úgy érzed, hogy:
– egyedül vagy
– már nem bírod tovább
– kilépnél a komfort zónádból.

Köszönöm még egyszer a lehetőséget és izgatottan várom, mit ad majd számomra a következő könyvválasztásom.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s